kerekerdo

A mai tüntetéses fotókról jut eszembe, hogy végül is ott tartunk most, hogy ha magyar zászlót vennék a kezembe, az akár már egészen baloldali gesztussá is válna.

Az árva ifjak az esernyő alatt szívüknek oly kedves és annyit űzött, ázott kis kétszínű zászlójukkal kép engem úgy meghatott, hogy meg kellett fontolnom komolyabban az eddigi félelemteli ellenérzéseimet.

Bár, lehet, hogy inkább az aggaszt, hogy voltak olyanok, akik féltek az arcukat mutatni egy tüntetésen. Egyrészt félni az egy más tudatállapot, ami ugye nagyon izgi, másrészt pl a drogos tüntetésen nem kell maszk. Ha elvetem, hogy a rejtőzködés valami rettenetes gaztett terve miatt szükséges, akkor nem jó jel, hogy vannak olyan emberek ebben az országban, akik úgy érzik, hogy az akármilyen gyógy véleményük miatt nekik takargatniuk kell magukat. Ők, amikor nem vállalják az arcukat egy tüntetésen a fotósok előtt, akkor -többek között- előlem rejtik el magukat. Ebben az esetben ők, akiktől én alapból félek, félnek tőlem. Nos, úgy érzem ez is csak nehezíti a kapcsolat felvételét és azt, hogy megvitathassuk problémáinkat. Márpedig nekem az a rögeszmém, hogy a párbeszéd a legjobb gyógymód az olyen helyzetekben, amikor az utcán méregetik egymást az emberek, és kevesekről nem tudni valamiféle politikai beállítottságról.